Említettem a bemutatkozásban, hogy magas támogatási szükségletű mozgássérült vagyok. Ó, micsoda mágikus dolog. Vagy mégsem annyira? Elmagyarázom.
Ha te szomjas vagy, felállsz, keresel egy poharat és iszol. Na most, én ezt nem tudom megtenni. Én ha szomjas vagyok, megkérek valakit, hogy legyen szíves adjon egy pohár vizet, lehetőleg szívószállal (ha pohárból, szívószál nélkül iszom, nagy a veszteség).
Hasonló módon, végigmehetnénk szinte az összes mindennapi tevékenységen, amit te automatikusan megcsinálsz magadnak, de én nem. Én képtelen vagyok rá. Segítség kell ezekhez nekem.
Ez eléggé lehangolóan hangzik, pedig nem az. Azt szoktam mondani magamról hogy, rám az igaz, hogy minden más, de mégis minden ugyanaz. Ugyanazok a vágyak, törekvések, célok, mint bárki másnak. Egy “normális”, aktív, lehetőleg értelmes életet szeretnék élni. Csak éppen, nekem ehhez sok segítségre van szükségem.
Most mondhatná valaki, hogy de hát ez az állam egyik dolga, csak kapunk tőle segítséget. Valóban kapunk. Például személyi segítséget, munkanapokon és hivatali időben, 7:30-tól 16:00-ig. Azt szoktam mondani, hogy én egy mihaszna fogyatékos ember vagyok, nem vagyok képes alkalmazkodni a rendszer indokolatlan szeszélyeihez, ugyanis töredelmesen bevallom én nem csak ezekben az időszakokban vagyok mozgáskorlátozott embere, hanem bizony minden nap 0-24-ben az vagyok.
Többek között ebből kifolyólag, vannak konfliktusaim a rendszerrel. Ahol csak lehet, igyekszem hangoztatni ezt a tarthatatlan helyzetet.
Ugyanakkor gyakorlati szempontból, nekem kötelező megoldani az ellátásomat, mégpedig ma és holnap, meg holnapután is. Ezért keresek olyan vállalkozó szellemű, nyitott embereket, akik önkéntes alapon, vagy munka jelleggel szívesen belekóstolnának egy fogyatékos ember mindennapi segítségébe.
Mivel nekem az élet különböző területein kell segíteni, ezért nagyon fontos a kölcsönös bizalom és mindkettőnk személyisége. Azon kívül a fizikai korlátok miatt, eléggé szigorú a szerepleosztás. Ezt a munkát nem úgy kell elképzelni, mint ahol a főnök előtt mindig haptákban kell állni, inkább egy meghatározott ideig tartó együttműködés. Ez egy olyan szituáció, ahol simán belefér egy jó beszélgetés, filmnézés akár, vagy játék. Persze a mindennapi rutinom mellett.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, írjál nyugodtan. Nem baj, ha nem csináltál még ilyet, betanítalak.